♥Versek♥

Gondolatok a Maroshoz Hát nézlek, vén Maros, ahogy a Tiszába szaladsz, bőszen, s mégis magad feladni készen. Már Gyergyóban is láttalak. Ott, mint tévelygő kispatak buckákat kerülgetve, öntudatra ébredő gyermeknyi folyó voltál éppen. És láttalak Dédánál, mint kiskamaszt, festői képedet pingáltad a tájra. Majd láttalak vágtató csikóként Gernyeszegnél, szélesen ballagón lenn, Déván, Aradnál pedig nyugtalan, feszengve hánykolódón, aztán Makón szelíden, szépen. S most újra itt vagyok, hol önálló utad véget ér. Itt láttalak először, kit akkor halni hittem - tán sirattalak is egy kicsit. Ahogy te siratod az öregembert, kinek utolsó perceit elsőkként fogadod magadba, s azt gondolod, milyen rövid is az élet, ím, alig ismerem, máris halott. Pedig te, mélyen önmagad adó folyó, épp oly hosszú vagy, mint születéstől aggkorig a lét, és éppúgy véged sincsen, mint a túlvilágra költöző lélek tüzének. Mi benned él, örök. S ha már nem Marosnak hívnak is, Tiszában, Dunában, vagy a tenger vizében lényeged nem vész el. A Földet élteti cseppekké váló sóhajod.

Bódai-Soós Judit

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Várad A sorjázott kockaköveket még koptatom, míg őseim szelleme elkísér utamon - félszegen állok az ódon paloták előtt, melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt. Amikor érintem e jéghideg falakat, érzem, mint hív, röpít magával a pillanat, megmoccannak csendben a halott évszázadok, és látom már régi pompájában Váradot. Hol a tavirózsák sóhaja az égbe száll, és a gőzölgő Pece partján Ady megáll, sétái emlékét őrzi még a vén platán, s a magnólia a Székesegyház udvarán. Míg a tegnapról regéltek a Holnaposok, szemükben a jövő tüze már ott ragyogott. Halk ködbe burkolódzik az Emke kávéház, hunyorgó ablakán ütött-kopott a fénymáz. Ó, ti boldog békeidők mivé lettetek, hol van a zsongás, miben leltétek kedvetek? De mégis... mégis, mélyen, génjeimben érzem: mik valaha voltatok - az immár a lényem. A Körös zöldes vizét öleli még a part, s a fűz, mi vállamra lóg, erővel visszatart - múltad múltamat benőve ad nekem szárnyat - jövőm csak itt lehet, benned loboghat: Várad!

Rimanóczy Ildikó

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A hegedűkészítő A sanda fák között bolyongott kilesve belső titkait az évgyűrűknek. Íves trónusára húrként feszült fel, mint akit lanka formára vág a fűrész s beléje lélekfát helyez. A műhely mély, poros homálya elfedte. Mágikus hely ez! Hol fában, húrban, feszülésben és ősi, titkos lakkokon, s "f" rések karcsú áttűnésén az üdv és a kárhozat rokon. Beatríce szőke, szép, sudár alakja, emléke fába nő, bőre a titkos máz, a teste ében és ős-nemes fenyő. Keze kitartó, csontszikár, az arcán évszázados derű. Teste Cremona földje lett, s lelke: egy míves hegedű.

Jusziko

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Léda emlékére Az oszlopok körül kábán lengedez, mert megszökni képtelen bús szellemed. Élted elmúlt, csak lelked rekedt ma itt - óh, Léda, mondd, meddig keresed még Adyt? Mint napsütötte falakon az árnyak, s kiket vágyaik tükrök közé zártak, fogva tartott ezernyi emlék téged: a kert, a lugas, ahol csókod égett. A ház, hol éltél, most is téged sirat, zokogva itt szülted meg halott fiad. Azt súgja a szél, hogy csak élni vágytál - ringat a Körös, melyen csónakáztál. Visszarepülsz a képzeleted szárnyán, lépteid lágyak, mint ujjak a hárfán; keresel minden múltbéli lábnyomot - óh, Léda, most sem hagyod el Váradot!

Rimanóczy Ildikó

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Légy költő Légy költő. Szép szavak varázslója, cédák által kitartott lélekkuruzsló. Hass és vadássz - hatásvadász! Szúrj át szíveket s légy mindig az utolsó ki hozzáad az élethez valami kényszer-írt rímeket. Tagadj anyát, nőt, hitvány szeretőt, feküdj álmatag sínek mentén. Legyen véres rózsa fekélytakaród - mit is kívánhatnál többet ennél? Légy halott, kit megsirat a félvilág. Összevizelt állat egy sarokban. Ölj a nőért, ha kell, (az ösztön benned él) késsel, szóval, sorokkal. Tagadj valót, szép buja kerteket. Ébredj sáros másnapokat. Írj - ha még tudsz - fehér lepelbe ragadt magasztos dicshimnuszokat. Légy költő - leszel majd óriás. Mikor sírodról az eső, csak mohát mos - semmi mást.

Jagos István Róbert

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Vágyakozás... Most rám terül az alkony: vörösre festi testem. Közép-európai, indián-harcos lettem. Nem azt látom, ami van. Nem kell saját világom... Musztángomon vágtázva, bölényekre vadászom. Mert létem és tudatom, prériken száguld végig. Arcomon a szabadság, büszke-mámora fénylik. Nyugalmat küld elmémre az indián Nagy Szellem, valódi képeimtől egy kis időre elcsen. Úgy, mint regénybe cseppent egyszerű gyermek-lélek, aki megbabonázva távoli tájra réved... Ekképp nézhetlek téged, ó, pompás naplemente! Hisz fényeddel arra jársz, amerre szívem menne...

Kőrösi László

----------------------------------------------------------------------------------------------

Kollázs Az eltéphetetlen szál mindig is létezett, csak a jelekben nem mertünk látni. Gyermekszemünk lezártuk öntudatlan s ami maradt azt hitte bármi lehet, egésszé nem állt össze, akkor még elsuhanó halk zöreje volt csak a szónak, fogatlan szájú mondák lapuló ígérete. Valamikor, régen lenn a folyónál a fák lehajló erekben dobogták a hangod, vártad a Holdra szökjünk ketten... éjjelente susogó füzekről álmodok. És féltettelek egykor, vigyáztam rád, ölbe vettem könnyeid, s felkacagtál mikor nevettem neked, aprócska kezed ujjamra fontad. Talán hinnem bolondság. Feledésbe hagyjuk a megismert magunk, s ha feléled egy érintés kaparjuk, kigyomláljuk, mintha gaz lenne, álságot képzelünk mögé és mellette úgy megyünk el: félemberekként; lehajtott fejjel, ki csak szédeleg és keresi magát, a felsejlő jeleket. Ma szemedbe nézek, ott vagyok benned szakítatlan.

Bíbor Kata

----------------------------------------------------------------------------------------------

Oldal: ♥Versek♥
WWW.antoniia12.hu/játékok,képek, stb♥ - © 2008 - 2024 - antoniia.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat